Nos, az attól függ.. 

Tinédzserkorban ez nem szokott kérdés lenni, úgyhogy koncentráljunk a későn érő, mondjuk harmincas korosztályra. Jó pár kérdés felmerül, ha az ember ilyen hobbit szeretne magának, viszont egyáltalán nem furcsa! (Ha van egy baráti köröd, ez ugyanolyan jó közös időtöltés lehet mint a közös pókerpartik, vagy a focizás.)

Akkor bontsuk le a felmerülő kérdésekre:

1:Mennyibe "fáj" egy próbatermi felszerelés?

Mivel ebben a korban az ember rendszerint önellátó, esetleg családfenntartó, talán ez a legmeghatározóbb kérdés! (Jó, persze nem mindenkinek!) Induljunk ki abból, hogy eddig nem foglalkoztál ilyen téren a zenével, és nincs berendezve egy házistúdió a kamrában. 

Nem érdemes hangszerboltban bevásárolni, különösen, ha még nem is biztos, hogy ez egy működő dolog lesz, érdemes inkább apróhirdetésekben gondolkodni. 

Lássuk: Kell egy dob (nem feltétlenül dobszerelés, stílustól függően kitűnően lehet adni a ritmust egy cajonnal is, azt meg kis ügyességgel magad is elkészítheted). Kell még egy gitár és/vagy billentyűs hangszer is, attól függően hogy ki mit tart szimpatikusnak, esetleg ki milyen hangszeren tud akár egy hangot is lejátszani. 

Részemről a gitár-basszus-dob-felállást ajánlom, ezekkel a legkönnyebb gyorsan, nagyjából zeneszerű dolgot csinálni akár autodidakta módon is. (Szinte hallom a bicska kipattanását azok zsebében akik már x éve tanulnak, gyakorolnak az említett hangszereken.. )

Két akusztikus gitár meg egy bongo, vagy cajon kijön már huszonöt-harmincezerből, és ezzel már le lehet nyomni pár egyszerűbb dalt.

A keményebb hangzás kedvelőinek már kicsit jobban a zsebükbe kell nyúlni, ott fejenként kerül minimum ennyibe, mivel kell erősítő, torzító, kábelek mikrofon, meg egy alap dobszerelés, ami ritkán van negyven alatt..

2:Mit játsszunk?

Mindenkinek megvannak a maga kedvencei, de a legjobb, ha a lehető legegyszerűbbekkel kezditek (pl. Európa kiadó: Várna), vagy ha ilyen "tanuljunk gitározni villámgyorsan"-típusú kiadványból okosodunk, akkor az abban található kottákat lehet még megpróbálni (így legalább egyikőtök tudja majd mit csinál)

De az igazi buli az, mikor mindjárt az elején saját dalokat írtok! Nekünk ez vált be, (igen, most a személyes tapasztalataimat osztom) mivel a saját dal nem lomboz le, akármennyire is rossz. (Nem úgy, mint például egy bikini-szám, ami azért mégiscsak jobb volt a D. Nagyéktól, már ha egyáltalán felismeri valaki...) A saját dal ebből a szempontból nagyon ösztönző tud lenni.

3:Hol játsszunk, azaz, hol hívják ránk a legkisebb eséllyel a rendőrséget?

Kezdjük azzal, hogy hol ne: 

Panelban semmiképp sem, még akusztikus hangszerekkel se, mert ott még a hasraesést sem szokták tolerálni az alattunk lakók.

Családi házban csak akkor, ha nincs otthon senki, mert a párod jó esetben kiröhög, rosszabb esetben elzavarja az egész bandát- egyik sem növeli az önbizalmat!

A jó megoldás a garázs (bár azt sem árt kissé leszigetelni úgy a hang, mint a fűtés szempontjából), vagy a bérelhető próbaterem, de mivel ezekbe általában nem lehet csak úgy beesni, jó ha előre tudjátok ki mikor ér rá zenélni.

4:Lesz ennek valami gyakorlati haszna? 

Semmi, befutni szinte biztos, hogy nem fogtok, erre jobb már az elején felkészülni! Az internet ad egy kis esélyt, de ahhoz nagyon ötletes dalok kellenek, még ötletesebb videókkal...

De mindezekkel együtt hihetetlenül remek szórakozás, ha szereted a zenét, és már unjátok a teremfocit!